Blog
- Részletek
A családi vagyon átruházásának leggyakoribb formája az ajándékozás. Ingatlan ajándékozása esetén az ajándékozási szerződést a felek között minden esetben írásba, pontosabban ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Az ajándékozás legfontosabb jellemzője az ingyenesség. Az ajándék bizonyos esetekben visszakövetelhető, ha az ajándékozó később meggondolja magát, vagy esetleg magának is szüksége lenne az ajándék tárgyára.
Ingatlan ajándékozása egyenes ági rokonok (pl. szülő-gyermek) és házastársak, és most már oldalági rokonok (testvérek) esetén is illetékmentes.
Termőföld esetén további speciális szabály, hogy a termőföld (pl. szántó, gyümölcsös, szőlő, kert, legelő) tulajdonjogát csak a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozók (házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér) szerezhetik meg ajándékozás útján.
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a jogi tanácsadást, egyedi ügyben várom megkeresését telefonon vagy
- Részletek
Amikor felmerül egy jogvita, sokan felteszik a kérdést, hogy „pereskedjünk, vagy próbáljunk megállapodni peren kívül”. Ez a kérdés az utóbbi időben még inkább aktuálissá vált, mivel az eljárási jogszabályok olyannyira formalizáltak lettek, hogy kellő jártasság hiányában egy per megindítása is komoly kihívást jelent, és ekkor még nem is beszéltünk annak megnyeréséről. A polgári peres ügyek jellemzően 2-3 év alatt fejeződnek be, vannak azonban olyan alternatív lehetőségek, amelyek által egy jogvita akár pár hónap alatt is rendezhető, jelentős időt és költséget megspórolva ezzel.
Személyes tapasztalatom, hogy számos ingatlanügyben (pl. közös tulajdon megszüntetése), illetve hagyatéki eljárások során, öröklési jogi ügyekben a peren kívüli vitarendezésnek nagy hajlandósága van a felek között, köszönhetően annak, hogy a magánszemélyek a peres eljárások költségvonzatától, valamint elhúzódásától tartva, inkább peren kívüli megállapodásra törekednek.
Nem elvitatva azonban a polgári peres eljárások jelentőségét, ha a felek nem akarnak vagy nem tudnak megegyezni, illetve olyan jogértelmezési kérdésről van szó, amelyben a bíróság döntését kérik a felek.
Fontos tudni azonban, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak az ügyfelek, és annak milyen költségvonzatai vannak.
Mediáció
A piaci közvetítés (mediáció) olyan permegelőző eljárás, amelynek során egy, az Igazságügyi Minisztérium közvetítői névjegyzékéből kiválasztott közvetítő segít a vitában érdekelt feleknek kölcsönös megegyezésre jutni. Előnye a költséghatékonyság mellett a gyorsaság, a közvetítő ugyanis a megkeresését követő 8 napon belül köteles visszajelezni, hogy elfogadja-e a felkérést és egyúttal fel is hívja a feleket az első egyeztetésre. A közvetítői tevékenységért a közvetítővel kialkudott díj jár, melyet a felek egymás között egyenlő arányban viselnek. A közvetítő nem fogja eldönteni azt, hogy kinek van igaza, csupán egy a felek számára kölcsönösen előnyös megállapodás létrehozására törekszik, így érdemes tapasztalt ügyvéddel érkezni az egyeztetésekre, aki a peres kedvezőbb megállapodást érhet el ügyfele számára.
A közvetítéssel született megállapodás – ha az egyik fél nem teljesíti –, nem kényszeríthető ki, így érdemes az egyezséget a bíróságon is jóváhagyatni. Ennek illetéke a pertárgy értékének 1%-a, de maximum 15.000 Ft. A bíróság a jóváhagyás időpontját a közös kérelem beérkezését követő 15 napon belüli időpontra tűzi ki, így 1-2 hónapon belül akár lezárható a jogvita.
Bírósági közvetítés
A piaci közvetítés mellett a bírósági közvetítés lehetőségét is érdemes megfontolni. A különbség többek között az, hogy bírósági közvetítő jellemzően speciálisan képzett bírósági titkár vagy bíró lehet, illetve a bírósági közvetítésért sem illetéket, sem egyéb díjat nem kell fizetniük a feleknek. Emellett azonban csak azok a személyek kezdeményezhetik, akiknek a bíróságon folyamatban van polgári vagy közigazgatási peres, illetve nemperes alapeljárásuk és ez a bírósági ügy nem tartozik a kizárt ügytípusok közé. A bírósági közvetítőnek szintén nem feladata eldönteni a jogvitát, hanem egy kölcsönösen kedvező megállapodás elérésére törekszik, így az ügyvédi jelenlét ez esetben is kedvezőbb megállapodáshoz vezethet. Itt is gyorsan, kötetlen formában, a felek által időzített üléseken rendezhető akár pár hét alatt a jogvita. A született megállapodást, a felek közös kérésére a bíróság jóváhagyhatja, így az kikényszeríthetővé válik. A bíróság előtt lévő peres, vagy nem peres alapeljárásukban pedig akár 90%, 70%, vagy 50%-os illetékkedvezményt is kaphatnak a felek, amelynek mértéke attól függ, hogy a bírósági eljárás mely szakaszában kötik a megállapodást (pl. 90% az illetékkedvezmény, ha a felek az első tárgyaláson egyezségre jutnak).
Nemperes bírósági eljárás
Azon fél részére, aki esetében nincs folyamatban polgári peres, illetve nemperes eljárás és megelőzőleg nem kötött közvetítői eljárásban sem megállapodást, nyitva áll még az ugyancsak egyezségi kísérletet célzó nemperes bírósági eljárás is. Ezen egyeztetésen nem csak ajánlott, hanem kötelező a jogi képviselet. Amennyiben a kitűzött határnapon nem jön létre egyezség, úgy a bíróság lehetőséget biztosít piaci vagy bírósági közvetítői eljárás igénybevételére is. Annak eredményessége esetén pedig az egyezség jóváhagyása, végrehajthatóvá válása céljából a visszatérés biztosított. Az egyezségi kísérletet célzó nemperes bírósági eljárásért a pertárgy értékének 1%-át, de maximum 15.000 Ft illetéket szükséges fizetni.
Egyezség a már megindult per esetén
Amennyiben megindult a peres eljárás, úgy ez esetben sem esnek el a felek az egyezség lehetőségétől. Ha az első tárgyaláson egyezség születik, vagy eldöntik a felek, hogy közvetítő útján rendezik jogvitájukat és megegyezéssel térnek vissza, úgy 90%-os illetékmentességben részesülnek.
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a konkrét ügyben történő tanácsadást, várom jelentkezését a honlapon feltüntetett elérhetőségeken.
Forrás: www.jogaszvilag.hu
Fotó: www.pexels.com
- Részletek
Maria német állampolgár, élete nagy részét Németországban töltötte, nyugdíjas korában viszont a Balaton mellett egy kis faluban vásárolt ingatlant, és ott töltötte idejét. Gábor fél évet Magyarországon, fél évet Ausztriában dolgozik, mindkét országban rendelkezik bankszámlával, ingatlanokkal. Haláluk esetén melyik ország joga lesz az irányadó jog? Hogyan lehet, illetve érdemes rendelkezni a vagyonról?
Az Európai Öröklési Rendelet (650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet) részletszabályai erre is megadják a lehetséges válaszokat. A rendeletet csak az olyan öröklési ügyekre lehet alkalmazni, amelyeknél az örökhagyó elhalálozása 2015. augusztus 17. napja, vagy az ezt követő időszakra esik.
Az öröklés jog rendjét – így például azt, hogy kik és milyen arányban örökölnek az örökhagyó után, milyen formai szabályok betartásával, és milyen tartalommal lehet végrendeletet tenni, jár-e kötelesrész az örökhagyó hagyatékából stb., továbbra is nemzeti szinten szabályozzák; Magyarországon e kérdéseket a Polgári Törvénykönyv rendezi.
A rendelet a határon átnyúló öröklési ügyek három fő kérdését szabályozza. Ide tartozik egyfelől az ún. joghatóság kérdése. Ez arra ad választ, hogy az örökléssel kapcsolatos jogi eljárásokat (így pl. egy hagyatéki eljárást) melyik uniós tagállamban lehet majd lefolytatni, azaz melyik tagállam bíróságának, közjegyzőjének vagy más szervének lesz majd eljárási jogosultsága. A rendelet által szabályozott fontos kérdés emellett az alkalmazandó jog meghatározása: a rendeletben lefektetett egységes előírások fogják rendezni azt, hogy egy adott esetben az örökhagyó hagyatékának sorsát melyik állam öröklési jogszabályai alapján kell majd elbírálni. Ezenkívül a rendelet szabályozza még az egyes uniós tagállamok bíróságai, közjegyzői vagy más hatóságai által öröklési ügyekben meghozott határozatok (pl. hagyatékátadó végzések) tagállamok közötti „szabad forgalmát”, azaz kölcsönös elismerését is.
Mind az alkalmazandó jog, mind pedig a bíróságok és más hatóságok eljárási jogosultsága (szakszóval: joghatósága) messzemenően attól függ majd, hogy az örökhagyónak halálakor hol van a szokásos tartózkodási helye, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyónak mi volt az állampolgársága. Ennek az államnak az öröklési jogszabályai alapján kell majd rendezni az elhalt hagyatékának jogi sorsát
Az Európai Öröklési Rendelet mind az alkalmazandó jog, mind pedig a joghatóság szabályozása tekintetében az örökhagyónak a teljes vagyonát egységként kezeli. Ha tehát egy magyar állampolgárnak Ausztriában is van ingatlana, akkor a teljes hagyatékot a magyar közjegyző fogja átadni, ha az örökhagyónak halálakor Magyarországon volt a szokásos tartózkodási helye.
Ha valaki előre gondoskodni kíván vagyonának sorsáról, és végrendeletet készít, akkor az Európai Öröklési Rendelet szerint abba belefoglalhat egy olyan rendelkezést, miszerint kiköti a saját állampolgársága szerinti állam jogának alkalmazását vagyonának öröklésére.
A rendelet vezette be az Európai Öröklési Bizonyítvány kiadását.
A rendelet három tagállamra – az Egyesült Királyságra (Nagy-Britannia és Észak-Írország), továbbá Írországra és Dániára – nem terjed ki.
- Részletek
Eszter és Balázs élettársak, mindketten magyar állampolgárok. Már hat éve Amszterdamban, Hollandiában élnek. Nem áll szándékukban visszaköltözni Magyarországra, tartósan Hollandiában szeretnének élni. A közösen vásárolt amszterdami lakásukban élnek, emellett Balázsnak van egy lakása Magyarországon is. Mindketten rendelkeznek továbbá egy-egy holland bankszámlával. Úgy döntenek, hogy hivatalosan is összekötik az életüket, Magyarországon házasodnak össze, házasságkötésük előtt elhatározzák, hogy jogilag is rendezni fogják vagyoni viszonyaikat. Mindketten azt szeretnék, ha a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó jog a magyar jog lenne.
A felek úgy döntenek, hogy a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jognak a magyar jogot választják és a magyar Ptk. szerinti törvényes házassági vagyonjogi rendszerben, vagyis a házastársi vagyonközösségben kívánnak élni.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk markáns befolyást gyakorolt a hazai nemzetközi magánjogi szabályozásra. Az uniós jogalkotáshoz való alkalmazkodás okán, az uniós joggal való összhang megvalósítása érdekében egyre gyakrabban vált szükségessé a jogszabályok módosítása. E módosítások a hazai szabályokat az uniós joghoz közelítették, és alapvetően „európaivá” tették. A mai mobilis, modern életviszonyok közepette egy rugalmasabb szabályozásra mutatkozik igény annak elkerülése érdekében, hogy a szabályok méltánytalan eredményre vezessenek.
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjog jogterületének új, korszerű elvi alapjait teremti meg. A törvény a külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokra alkalmazandó. A törvény átfogóan szabályozza a nemzetközi magánjog három alapkérdését: a joghatóságot, az alkalmazandó jogot (kollíziós jog), illetve a külföldi határozatok magyarországi elismerésének és végrehajtásának feltételeit.
A házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek az elbírálás időpontjában mindkét házastárs állampolgára. Ha az elbírálás időpontjában a házastársak állampolgársága különböző, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársak közös szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye található. Ha a házastársaknak nem volt közös szokásos tartózkodási helye, az eljáró bíróság államának jogát kell alkalmazni.
A házastársak vagyoni jogviszonyaikra megválaszthatják az alkalmazandó jogot, feltéve, hogy ez az alábbi jogok egyike:
a) annak az államnak a joga, amelynek a házastársak egyike a megállapodás megkötésének időpontjában az állampolgára,
b) annak az államnak a joga, amelynek területén a házastársak egyike a megállapodás megkötésének időpontjában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy
c) az eljáró bíróság államának a joga.
Ha a házastársak másként nem állapodnak meg, a házastársak vagyoni jogviszonyaira alkalmazandó jog megválasztása csak a jövőre nézve bír joghatással.
A jogválasztás időpontja tekintetében a törvény kimondja, hogy jogválasztásra a házasságkötést megelőzően is mód van, e jog tehát a házasulók számára is biztosított. Ami a jogválasztás legkésőbbi időpontját illeti, a felek e lehetőséggel - a házasság felbontására vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan - a perfelvételi szakban a bíróság által megjelölt határidőig élhetnek. A jogválasztás módja tekintetében a törvény kifejezett jogválasztást ír elő, amit a család, illetve a gyermek érdekei fokozott védelmének igénye és ezzel szoros összefüggésben a jogbiztonság követelménye indokol. A jogválasztás főszabály szerint jövőbeli hatályú, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. Például hazánkban élő magyar-lengyel kettős állampolgárságú felek vagyonjogi megállapodásban kiköthetik a lengyel jogot, ha Lengyelországban nagyobb értékű vagyontárgyaik vannak és erre tekintettel ezt célszerűbbnek tartják.
Az ún. házassági vagyonjogi rendelet, EU 2016/1103 Rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. A Rendeletnek nincs még kialakult gyakorlata, Magyarország nem csatlakozott.
A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog az e rendszer hatálya alá tartozó valamennyi vagyontárgyra alkalmazandó, függetlenül a vagyontárgyak fellelhetőségi helyétől. A házastársak vagy a házasulandók megállapodhatnak a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jogról vagy annak megváltoztatásáról, amennyiben az alábbi jogok egyikéről van szó:
a) azon állam joga, amelynek területén a házastársak vagy a házasulandók, vagy egyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik a megállapodás megkötésének időpontjában; vagy
b) azon állam joga, amelynek a házastársak vagy a házasulandók egyike a megállapodás megkötésének időpontjában állampolgára.
Amennyiben a házastársak másként nem állapodnak meg, a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jognak a házasság ideje alatt történő megváltoztatása csak jövőbeli hatállyal bír. A megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt mindkét házastársnak alá kell írnia. A házassági vagyonjogi szerződés alaki szempontból érvényes akkor is, ha megfelel a megkötésének helye szerinti jognak. A házassági vagyonjogi szerződés alaki érvényességére nézve a törvény külön rendelkezést fogalmaz meg, kimondva, hogy e szerződés alakilag akkor is érvényesnek tekintendő, ha megfelel a megkötés helye szerinti jognak.
A házassági vagyonjog a házastársak egymás közti (belső), valamint harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) vagyoni viszonyait szabályozza a házasság időtartamára, illetőleg a házasság megszűnésének esetére. Ezeket az alapkérdéseket az egyes jogrendszerek eltérően válaszolják meg, ennek alapján különböztetjük meg egymástól az egyes vagyonjogi rendszereket.
- Részletek
Kevesen tudják, hogy az élettársak nem úgy örökölnek, mint a házastársak, ezért ajánlott, hogy a felek még időben gondoskodjanak egymásról. Az élettársak nem számítanak közeli hozzátartozónak, így a törvény szerint nem örökölnek egymás után. Míg a törvény szerint a házastársnak – párja halála után – holtig tartó haszonélvezet jár a közös lakáson és az ahhoz tartozó berendezéseken, addig az élettársnak nincs ilyen joga, mint ahogy a többi vagyonból is csak legfeljebb hozzájárulásának mértékéig részesedhet.
Ha az élettársak nem kötnek élettársi vagyonjogi szerződést, nemcsak a szétválás után, hanem az egyik fél halálát követően is előfordulhat, hogy hosszú, akár évekig elhúzódó perben kell bizonyítaniuk, az ingatlanokból és ingóságokból (például a számlán elhelyezett pénzből) mekkora rész illeti meg az egyik vagy a másik felet, illetve a törvényes örökösöket. Erre az élethelyzetre lehet megoldás a végrendeletet, vagy az élettársak között kötött pl. ajándékozási szerződés.
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a konkrét ügyben történő tanácsadást, várom jelentkezését a honlapon feltüntetett elérhetőségeken.