Az elmúlt években folyamatosan érkeznek hozzám az ügyfelek az irodámba, akik rendszerint azzal kezdik a mondanivalójukat, hogy nem áll velem szóba a volt férjem, a nővérem, az anyám, a volt anyósom, rendszerint mindig a másik fél volt a hibás a kialakult helyzetért. Az esetek nagy többségében a konfliktus hamar megoldódott, a fennálló problémára valamilyen jogi megoldási lehetőséget javasoltam. Sok esetben akár egy újabb beszélgetés otthon, illetve a rokonok között vagy egy ügyvédi levél hatásosnak bizonyult egy vagyoni vita rendezésében, mégis meghirdették közösen az örökölt ingatlant és el tudták adni, ajándékozási szerződést kötöttek, adásvételi szerződést kötöttek és a sérelmes fél hozzájutott a kívánt összeghez, amire hosszú ideje szüksége volt már. Ha mégsem sikerült a vágyott megoldást elérni a másik félnél, kizárólag a bírósághoz fordulás, mint megoldási lehetőség merült fel a hozzám forduló félben. Majd a bíró megoldja a helyzetet, igazságot szolgáltat.
A házasságok, élettársi kapcsolatok felbomlása esetén viszont a konfliktusok megoldatlansága a közös kiskorú gyermekekre is kihat, és hosszú évekig eltarthat.
Mindenfajta családi kapcsolatot, így a párkapcsolatot is sok-sok előre tudható, ugyanakkor váratlan, előre nem látható körülmény terhelhet: a kapcsolatok elbizonytalanodhatnak, érzelmileg kimerülnek, a szülőktől, nagyszülőktől való érzelmi és anyagi függés megterhelhet egy kapcsolatot, és párokat távolíthat el egymástól. Nehéz időszak az első gyermek születése, más, előre nem látható körülmények, mint pl. beteg gyermek születése, a pár megbetegedése, nehéz anyagi viszonyok, az egyik fél munkanélkülisége krízishelyzeteket idézhetnek elő. Számtalan házasság vagy élettársi kapcsolat sok esetben azért bomlik fel, mert a konfliktus felismerésének és kezelésének nincs megfelelő kultúrája. Egyező akaratnyilvánítással végződő válások esetén is számtalanszor fordul elő, hogy a volt házastársak a saját igazukat, saját nézőpontjukat ismételgetik, azaz a konfliktusok fennmaradnak, mellettük esetleg újabbak keletkeznek, mert a válási folyamat alatt a felek előtt nem tisztázódott, hogy valójában mitől is romlott meg a kapcsolatuk.
Családi konfliktusok kezelésére és a válás kultúrájára jellemző Magyarországon, hogy a konfliktusokról vagy nem beszélünk, úgy teszünk mintha nem lennének vagy megkíséreljük ugyan a családon belül megoldani a konfliktust, de ha elakadunk, a következő lépés valószínűleg már a hatalmi döntés igénylése lesz. A konfliktusok ilyen esetben egyre sokasodnak, és az érintetteket ellenségeskedés vezérli. Sértődötté válnak, nem veszik észre, hogy gyűlölet uralja hétköznapjaikat, párbeszédeiket. Esély sincs arra, hogy kialakuljon a konfliktus felismerésének képessége, a másikra odafigyelés kultúrája.
Azt tapasztalom, hogy a házasság felbontása és szülői felügyelet rendezése iránti perek többségében az ügyek elmérgesedését a konfliktus valódi okának meg nem értése, a valós érdekek artikulációjának hiánya okozza. Hiányzik az, hogy a felismerjük, hogy ahhoz, hogy a krízishelyzetből kilábaljunk, segítségre van szükségünk. A konfliktusok hatékony megoldásához elsősorban önmagunk jobb megismerésére és arra van szükség, hogy meghatározzuk, milyen konfliktuskezelési mód felel meg a leginkább személyiségünknek.
Forrás: Eörsi Mátyás, Ábrahám Zita: Pereskedni rossz, Budapest, 2003, Minerva Kiadó
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a jogi tanácsadást, egyedi ügyben várom megkeresését telefonon vagy