A gyermek meghallgatása azon családjogi eljárásokat érintő kérdések egyike, amelyek Európában a legaktuálisabbak közé tartoznak. A gyermekjogi szemlélet magától értetődőnek tekinti, hogy a gyermek számára lehetőséget kell biztosítani álláspontja elmondására, s ehhez számára támogatást kell nyújtani. A gyermek meghallgatása a Gyermekjogi Egyezmény egyik alapvető rendelkezése, s magában foglalja nemcsak a gyermek tájékoztatását, hanem - egyebek között - azt a követelményt is, hogy meghallgatása esetében visszajelzést kapjon arról, mennyiben tudta az eljáró bíróság, gyámhatóság álláspontját figyelembe venni.
A Ptk. megfogalmazza azt a követelményt, hogy a gyermeket a szülők vonják be döntéseikbe. Az az elvárás, hogy a gyermek aktív szereplője legyen az őt érintő döntéseknek, gyermekjogi szempontból szintén a gyermek bevonása mellett szól. Az érvényesítendő releváns szempont az, hogy ne a gyermek feje felett döntsenek erről a kérdésről. A gyermek ugyanakkor szabadon dönt arról, hogy akar-e nyilatkozni.
A gyermek meghallgatása mellőzhető, ha azokban a kérdésekben, melyekre nézve a gyermek meghallgatása kötelező, a szülők előadása egyező, és az kiterjed arra is, hogy ezekről a gyermeket tájékoztatták és a döntésbe a gyermeket bevonták. Ilyen egyező nyilatkozatot a bíróság az ún. megegyezéses bontóperben is elfogadhat. Ilyenkor szükségtelen lehet a gyermek meghallgatása. Emellett is helyes azonban, ha a bíróság értesíti a gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről és arról, hogy milyen módon van lehetőség a meghallgatására (bíróság vagy szakértő útján, akár írásban is stb.).
Ha a bíróságnak kétsége támad abban, hogy a közös akaratnyilatkozat önkéntes és befolyásmentes, vagy hogy a gyermek érdekében áll-e az, amiben a szülők meg akarnak állapodni, akkor a gyermek véleményét a szülők egyező nyilatkozata ellenére is ki kell kérni.
2022. augusztus 1- je óta a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése a gyermek meghallgatásával és életkorától függő beleegyezésének szükségességével kapcsolatban tartalmazza a korábbi Családjogi törvényből ismert azon megoldást, amely szerint a bíróságnak az eljárása során főszabályként mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben meg kell hallgatnia a gyermeket is, továbbá akkor, ha azt a gyermek maga kéri. A meghallgatás történhet közvetlenül vagy szakértő útján. A gyermek közvetlen meghallgatása - ez nyilván függ a gyermek életkorától, hajlandóságától - számos esetben többletinformációkkal szolgál az eljáró bíróságok számára, ugyanakkor ez a metódus nem feltétlenül terjedt el a hazai gyakorlatban. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikk 1. pontja is szükségessé teszi azt, hogy az ítélőképes gyermeket az őt érintő kérdésekben meghallgassák, véleményét korára és érettségére tekintettel figyelembe vegyék.
Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti. Ezt a szabályt a Családjogi törvény is ismerte, az irányadó gyakorlat nyilván fenntartást igényel.
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület állásfoglalása értelmében, amennyiben a szülői felügyelet rendezése kérdésében eljárás folyik, a gyermek döntésben való aktív részvételének biztosítása érdekében mind a szülőknek, mind a bíróságnak kötelezettségei vannak. A szülőktől elvárható, hogy a gyermeket megfelelően tájékoztassák, ítélőképességének megfelelően bevonják az abban a kérdésben való döntésbe, hogy miként fog alakulni az élete a szülők különélése folyamán. A bíróság - az Új Ptk. Tanácsadó Testület állásfoglalása szerint - tájékozódhat a gyermek álláspontjáról a szülők révén, azonban ilyen esetben arról is tájékozódnia kell, hogy a szülők hogyan informálták minderről a gyermeket. Ez meghatározó mozzanat, különösen akkor, ha a gyermek egyébként nem vesz részt az eljárásban. Másik kérdés, hogy a bíróságnak értesítenie kell a gyermeket arról, hogy joga van az eljárás során véleményt nyilvánítani. A gyermeket gyermekbarát módon, gyermek számára érthető nyelven kell tájékoztatni, s a nyilatkozattétel csupán a gyermek joga, és nem kötelezettsége.
A személyes jelenlét, személyes meghallgatás garanciális a családjogi perekben (személyállapottal kapcsolatos perekben). Lehetőséget kell biztosítani a gyerekeknek, hogy hallassák a hangjukat. Eddig a peres eljárások során nagyon kevés információ derült ki a gyermekről, legtöbbször a bíró és a jogi képviselő is csak az igazságügyi szakvéleményből értesült a gyermek véleményéről.
Ne trauma, hanem élmény legyen a gyermek számára a bírósági meghallgatás, ne kényszer legyen, megjelenhet, de nem muszáj válaszolnia a bíró által feltett kérdésekre. Meg kell erősíteni, hogy komolyan veszik a véleményét a bíróságon, és az életkorának megfelelő nyelven el kell magyarázni, hogy számára érthető legyen.
A gyermek bevonásával, az ő aktív közreműködésével kell döntést hozni, amely az egész életére kihatással van. Mindannyiunk felelőssége a valódi és tényleges részvétel az eljárás során. Az ő jövőjéről is születik döntés, ezért szükséges a gyermek bevonása is a döntésbe.
Forrás: Res Iudicata Egyesület, kerekasztal-beszélgetés, 2022. június 8, Ügyvédi Kamara, Budapest
Polgári Törvénykönyv, 2013. évi V. törvény és Nagykommentár
A kiskorú gyermek meghallgatásával kapcsolatban Bucsi Ágnes: A gyermek meghallgatása az őt érintő eljárásokban - egy alapelv érvényesülése a magyar joggyakorlatban. In: Szeibert Orsolya (szerk.): Család - Gyermek - Vagyon. A joggyakorlat kihívásai. HVG-ORAC, Budapest, 2012, 292-320. o.
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a jogi tanácsadást, egyedi ügyben várom megkeresését telefonon vagy