A gyermektartás a szülők közös felelőssége. Nincs jelentősége, hogy a szülők házasok, élettársi kapcsolatban élnek vagy egyáltalán nem élnek együtt, ha a szülői státusz létrejön, ez tartási kötelezettséget eredményez.
A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj). A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó.
A szülők közötti megállapodásra a szerződésekre vonatkozó általános szabályok irányadók; a felek – akár szóbeli, akár írásbeli – megállapodásának komoly kötelező ereje van, tartós jogviszonyt rendez.
A gyermekkel kapcsolatos felelős szülői magatartás hosszú távra való tervezést jelent, így bármilyen élethelyzetbe kerülnek a szülők, bárhogyan változik egymással a kapcsolatuk, gyermekük nagykorúságáig, illetőleg 25 éves koráig, a tartásukról való gondoskodást is szükséges tervezni.
A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:
a) a gyermek indokolt szükségleteit;
Ide tartoznak a megélhetéshez, egészségügyi ellátáshoz, neveléshez és taníttatáshoz szükséges rendszeres kiadások. A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretein belül köteles gondoskodni a gyermek élelmezéséről, lakhatásáról, ruházatáról stb., minden olyan igény megfelelő kielégítéséről, mely a gyermek életében folyamatosan vagy időszakonként felmerül, a különélő szülő pedig a pénzbeli juttatásokkal köteles biztosítani a felsorolt kiadások fedezetének ráeső részét (BH 79/1997.) Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezetét a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosíthatja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét köteles megtéríteni.
b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
A gyermektartásdíj megállapításánál az önadózás keretében bevallott adóköteles jövedelem mellett a mérlegelési körbe kell vonni a vagyoni körülményeket is (BH 78/1997.). A gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni a tartásdíj mértékét, ha a külföldön élő kötelezett jövedelme a magyarországi átlagkeresetet lényegesen meghaladja. (BH 117/2003.) A gyermektartásdíj megállapításánál figyelembe kell venni a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket is, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli.
c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
d) a gyermek saját jövedelmét; és
e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
A tartásdíjat gyermekenként általában a kötelezett jövedelmének 15-25%-a közötti mértékben kell meghatározni, de minden esetben határozott összegben. Amennyiben bírósági peres eljárásra kerül sor, a konkrét körülményeket figyelembe vételével a bíróság eltérhet ettől akár felfelé, akár lefelé. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmét kell alapul venni.
Azokban a peres ügyekben, ahol a gyermek szükségletére is bizonyítás folyt, az eljárt bíróságok minden esetben következetesen a gyermek érdekeire figyelemmel foglaltak állást: az egészségügyi problémákkal kapcsolatos szükségleteket egyértelműen az indokolt szükségletei közé sorolták, ahogy a többletköltséggel járó különórát, fejlesztést, gyógyszerkiadást, speciális diéta miatti többletköltséget is. Különösen egyértelmű a tartós betegségben szenvedő gyermek szükségleteinek értékelése: a mentális betegségben szenvedő gyermek alapítványi iskolájának költségét minden esetben elfogadták, még akkor is, ha a gondozó szülő egyoldalú döntésével íratta oda be. A vizsgált ügyek között nem volt olyan konkrét eset, amelyben a magániskolai tandíj azért került volna vitatásra, mert a szülők nem egyezően döntöttek a gyermek beíratásáról.
A bizonyítás körében általában jellemző, hogy a bíróság a tartásdíj mértékének megváltoztatása iránti perben köztudomásúnak tekinti a gyermek életkorának változásával járó költségek növekedését. Az egyik esetben a tartásdíj megállapítását három évvel, tehát viszonylag rövid időn belül követő perben a bíróság a költségek növekedését köztudomású tényként nem fogadta el. Ugyanakkor két másik olyan ügyben, ahol ez felmerült, az öt év időtartamot már körülményváltozásként értékelték. Ugyancsak bizonyítás nélkül fogadták el a bíróságok a költségek növekedésénél, ha a gyermek általános iskolából középiskolás lett.
Általánosan megállapítható, hogy a technikai eszközök alapszükségletté váltak (más kérdés, hogy számos esetben a szülők jövedelme nem teszi lehetővé ennek biztosítását), a vizsgált esetekben a mobiltelefon díja, a számítógép vásárlása, az internet hozzáférés biztosítása egyértelműen a gyermek indokolt és szükséges kiadásai körében került értékelésre. Egy konkrét esetben a bíróság a telefon, számítógép, zsebpénz és utazási költségek tekintetében kifejezetten kimondta, hogy azok nem tekinthetőek luxus kiadásnak.
Ugyancsak alapszükségletként kezeli a gyakorlat az iskolán kívüli oktatási, tudományos, művészeti vagy sporttevékenységet. A vizsgált ügyek között feltüntetésre került a gyermek korrepetálásának díja, a nyelvórák, a zenetanulás, a sportolás. Egy ügyben a tartásdíj mértékének megállapításánál a versenysportoló gyermek sportversenyre járásának többletköltségét is figyelembe vette.
A vizsgált ügyekben általánosan megállapítható, hogy a gyermek egészségügyi problémáival kapcsolatos többletkiadást – a diéta, gyógyszer, gyógytorna, speciális cipő stb. – a bíróság elfogadja és indokolt szükségletként értékeli. Minden olyan esetben, ahol felmerült a gyermek allergiája miatti diéta, étrend vagy gyógyszer igénye, azt a bíróság elszámolta.
A bírói gyakorlat biztonsággal használja a szükségletek, kiadások tisztázásához a perjogi eszközöket. Érdemes mégis hangsúlyt adni annak, hogy a felek a gyermektartásdíjról való megállapodás előtt legyenek annak tudatában, hogy tartós jogviszonyról rendelkeznek, évekre előre kell tervezniük az anyagi kérdésekben a közös gyermekük és a saját érdekükben. Célszerű lenne ezért a tartási perek menetében tájékoztatást adni a tartós jogviszony mibenlétéről és a megváltoztatás feltételeiről, és azt egyezségkötés előtt jegyzőkönyvben rögzíteni.
Gyermek köztudomású alapszükséglete: 25.000 Ft (2018)
Minimum tartásdíj: 15.000 Ft (2018)
Forrás: Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,
Kúria, Joggyakorlat-elemző Csoport, 2017.El.II.JGY.P.1. , Összefoglaló vélemény a a rokontartás szabályaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról, 2018